Moliére 340 éve a Képzelt beteg előadása közben Argan szerepében halt meg – szinte - a színpadon. Ma, 2013 decemberének végén az Örkény Színház Képzelt betegében némi félreértés után ugyan, de szintén érte jön el elsőként a halál. A Mohácsi testvérek Moliére átiratában megidézik ígyen a szerzőt, de csak azért, hogy jelezzék: egyúttal le is számolnak vele. Amint a színlapon is írják, a darab "Moliére úr után, helyett és valahol neki is" született, így a Mesterre ekképpen kirótt kegyes halál is jelzi, hogy ezt a darabot valójában nem ő, hanem a három és fél évszázados remekművét mint inspirációt felhasználó Mohácsi testvérek jegyzik. Moliér-nek úgyszólván mindegy, de Argan (Gálfi László) kap még egy esélyt a sorstól, hogy családfőként, apaként, testvérként és nem utolsósorban individumként pontot tegyen élete befejezetlen mondatainak végére.

Fotó: Gordon Eszter

A darab kezdetén a tökéletes - színházi - sötétet legyűrő fényeket Fodor Viola szögletes, minimalista díszletei verik vissza. Dobozok és lepkékkel, „továbbmegyek” (by Argan) pillangókkal teli terráriumok szabdalják a teret. Az éjkék színvilágban, csakúgy, mint Remete Krisztina jelmezeiben a sötét (kék és szürke) különböző árnyalatai dominálnak, jó érzékkel szolgálva, kiszolgálva a darabot. Argan rajongásának alanyai - élő lepkék a terráriumokban - és tárgyai - gombostűkre erősített halott pillangók - pedig a falakon csempésznek csak némi színt a térbe ezzel is a színtelenséget, a sötétséget hangsúlyozva.

Gálfi Arganja, miután az August ReNoir névre hallgató Halál (Debreczeny Csaba) fagyos kesztyűs keze megérinti, minden percét a halálra készülve, de azzal pörölve tölti a színen.

A benépesülő színpadon pedig elszabadul és kibomlik egy fergeteges, Mohácsi féle komédia.

Fotó: Gordon Eszter

A slampos, háziköntösben flangáló Argan igazi patriarchaként igyekszik befolyásolni beszűkült világának történéseit, de épp saját egocentrizmusa teszi vakká és ezért kiszolgáltatottá a világgal szemben. Für Anikó Béline-je remekül hozza az ifjú és kikapós, csak a hozományra hajtó feleség archetípusát. Egy gonosz mostoha és egy célratartó MILF keveréke ő akit már csak egy, illetve két lépés választ el attól, hogy beléphessen a busás örökséggel kecsegtető földi paradicsomba: nevelt lányait zárdába, férjét pedig a másvilágra kell juttatnia. Mimolette (Trokán Nóra) és a „kicsi” Rouelle (Bíró Kriszta), a cseppet sem szűzies lányok, persze halani sem akarnak az apáca karrierről, ha még oly kecsegtető érvekkel is próbálják erre bírni őket, mint a „...finom böjt naponta ötször...” vagy a „...környezetbarát vaságy...”. A béline-i ármány legfőbb szövetségesei, - még ha tudtukon kívül is – az Argant különb s különbféle módszerekkel kezelő orvosok. Színre lép egy mohácsis csavarral D'Auveregne (Vajda Milán és fia (!) Thomas, az életben nála évtizedekkel idősebb Gyabronka József személyében. Utóbbi, a „Jó egy orvos a családban...” argani érvelés mentén rögtön Mimolette kérőjévé avanzsál aki persze hallani sem akar e frigyről hiszen szíve az ifjú zöldségessegédért és botcsinálta énektanárért, Cléant-ért (Polgár Csaba) dobog. Jön továbbá Dr. Boursin (Epres Attila) a hobbiböllér és Dr. Livarot (Máthé Zsolt), aki ugyan közjegyzői minőségben tűnik fel a színen, de ha már itt van, akkor a manilai csodadoktorokra jellemző módszerrel eltávolít Arganból egy kb. nyolc méter hosszú véres valamit. Auraterápia és forró ecetes beöntés, pirulák és a mellékhatásokat orvosló pirulák mellékhatásait orvosló pirulák így vagy úgy, de Béline malmára hajtják a vizet. Ördögi terve beteljesülésének fő kerékkötője és egyetlen méltó ellenfele Toinette, a Szandtner Anna által megformált szolgáló. Karaktere és szerepéből fakadó jelentősége egyaránt kiemeli őt, az „utolsó előtti”-t e dekadens és képmutató közegből. Rátermettségével és érzelmi intelligenciájával afféle ösztönös forradalmárként lázad az Argan és házanépe által képviselt „Ancien Regime” ellen. Toinette szeret és gyűlöl, konspirál és képmutat, harcot vív a lányokért, önmagáért és szerelméért a Znamenák István játszotta link, de nagy szívű Béralde-ért, aki nem mellesleg Argan testvéröccse.

Fotó: Gordon Eszter

Pezseg az élet tehát a halál árnyékában az Örkény színpadán, ahol ha a színen tényleg feltűnik ReNoir személyesen, a tőle való zsigeri félelem szerelmest a szerelmes ellen, fiút az apa ellen, feleséget a férj ellen fordít. Pedig, kérdezi ReNoir mély empátiával a közönségnek is címezve: „Mit gondolnak, kiért nem jövök itt el ötven éven belül?”

Az előadás íve talán csak a dramaturgiailag amúgy fontos Mimolette-Cléant kettősnél törik meg kissé, ahol a szerelmesek énekes produkciónak álcázva tesznek hitet egymás mellett. A dal hosszúnak tűnő percekre készteti tétlenségre a produkciót „élvező” hallgatóságot a színpadon. A néha már-már abszurdba hajló szövegeknél talán a kevesebb több lenne, de a Mohácsiaknak ez (is) a névjegyük. Cserébe remekül megformált karaktereket kapunk. Argan, aki midőn végre megbékél a halállal megtanul élni vagy Toinette és Béline remekül kidolgozott figurái mellett az olyan kisebb szerepek is, mint a doktorok, Béralde vagy Cléante remek alkalmat adnak a színészeknek a jó értelemben vett komédiázásra.

Mohácsi szerencsére biztos kézzel rendez Mohácsit, a maximumot hozva ki a szerepekből. A nem egyszer tizenkét főt felvonultató jelenetek a kamaraszínpad ellenére sem keltik a túlzsúfoltság érzetét.

Az említett dalbetét mellett a produkció másik „gyengesége” a hossza. A néző egy szünettel, mintegy két és fél órás előadást lát ami bármily szórakoztató is, e műfajban szokatlanul hosszúnak bizonyul.

Meg kell még említeni a zenészeket (Kovács Márton, Rozs Tamás, Benkó Róbert), akik végig a színen ülve remek, többnyire baljós atmoszférát teremtve kísérik le hegedűvel és nagybőgővel a darabot.

Sötét díszletek között, sötét ruhákban játszva, vaksötéttel indítva egy fergeteges , ha nem is fekete, de egy tanulságoktól sem mentes, legalábbis éjkék komédia született a Mohácsi testvérek és az Örkény Színház együttműködéséből.      

BK.